2010. február 27., szombat

Borostyánlánc.....

Az elmúlt napok öröme bejegyzés után,az elmúlt napok förtelmes éjszakáiról tudok beszámolni. Valami elromlott...BIZTOS a FOGA!Na ez az a duma,amitől már égnek áll a nemlétező szőr is a hátamon. Erre mindent rá lehet fogni. A másik pedig az IDŐJÁRÁS. Az okés,hogy szegény babucik és anyucik megéreznek egy-két frontot,szelet stb.Demindennap??????
Közben olyan furcsa jelenségeket is produkált az éjszakai szinte óránkénti
nyüszizgetés mellé Marcim hogy csak na!
Egyik szem könnyezés,egyik orrlyukból taknyosodás.Másnap csere,az ellenkező oldal. Egyébként napközben semmi baja,eszik (erre azért még majd visszatérek),alszik,játszik,magyaráz,rohangál.
Elmélet: mivel előtte tudott szépen aludni,vacsi,pizsi,lefekvési rituálé ugyanaz,akkor csak a FOGA lehet. Mivel elöl már mind a nyolcat letudtuk,a hátsókat meg képtelenség megszemlélnem,megtapogatnom meg még nagyobb lehetetlenség....Ezért csak tipp. Azért egy-két lopova turkászás után,talán,mintha dagadna felül az ínye.
Tehát,pár überszörnyű éjszaka után (ilyenek talán még nem is voltak,a nyűglődéseink korábban mindig éjfél után szoktak kezdődni), útnak indultunk,és beszereztünk egy borostyánláncot.
Régóta foglalkoztatott a gondolat,sok ismerős babóca hordja....Gondoltam megpróbálom,nincs mit vesztenem...
Állítólag fájdalomcsillapító,gyulladáscsökkentő hatású. Fogzásra is ok. Ja és hinni kell benne. Én EL AKAROM HINNI,HOGY SEGÍT!!!
Az eredményekről majd beszámolok!!!

2010. február 23., kedd

Az elmúlt napok örörme

Tehát:
-Marci élvezi a babakocsizást az új járgányában,nagyokat sétálunk (ha az időjárás engedi), sőt Bali is szívesen bevállalja közös csavizásra a gyermeket (én addig takaríthatok,vasalhatok meg persze pihizhetek is kedvemre)
-Volt pár nyikkmentes éjszakánk és a többi is kevésbé szenvedős volt
-Reggeli felkeléskor nem kell egyből átrohannom hozzá,dumálgat,nézeget az ágyában,elszórakoztatja magát én meg még lustizhatok egy kicsit
-Egyre többször jön oda hozzám egy-egy puszira kérés nélkül játék közben
-egész nap megállás nélkül jön-megy a lakásban,szinte már alig botladozik,inkább csak akkor ha fáradt,vagy ha nagyon sietni akar
-egész nap be nem áll a szája,dumál,sikongat,játszik a hangjával

2010. február 17., szerda

Szombati randi

Mivel szombatra minden okés volt Marcival,megejtettük Balival a már oly régóta tervezett kettesben napot. Marcit egész napra várták a sági nagyszülők és a nagybátyója. (pár órát már voltunk Marci nélkül,de egy egész napot még soha).
Nagyon hamar eltelt.Délelőtt shoppingoltunk,aztán pihi otthon. Rendeltünk ebédet,tévéztünk és addig aludtunk délután,ameddig csak jólesett.
A délutáni szunyából ébredve aztán mindkettőnk egyre többet emlegette Marcust,meg aztán olyan üres volt a lakás ,meg olyan nagy volt a rend és a csend.
Öt óra körül érte mentünk, nagyon örültünk, hogy minden oké volt vele.(jó azért egy kis telefonos kapcsolattartás azért volt napközben is) Evett,aludt nagyot,elbűvölte a közönségét.
Olyan jóóóó volt itthon este végre újra hármasban lenni,játszani és nagyokat nevetni!!

Marci beteg volt

Múlt szerdán éjjeli nyüszizésre keltem,átmentem,Marci félálomban forgolódott az ágyában. Megsimiztem,ekkor éreztem,hogy úúúúú tűz forró volt a homloka. Lázat mértünk, 38.8. Szegénykém. Elő a Nurofen, ami ahogy leért benne vissza is köszönt. Oké. Jött a kúp (nem is tudom miért nem ezzel kezdtük). Kis idő múlva hányás. Na itt már megijedtem,hiszen Marci még sosem hányt életében.A kezdeti ijedtség után egész jól viselte a dolgot....
Átöltöztünk (ő is én is). Mikor már elbóbiskolt volna,újra hányni kezdett,sokat..(ahogy Bali fogalmazta,nem gondolta volna,hogy egy kisemberbe ennyi minden belefér..............)
Na ekkor felhívtuk az ügyeletet,hogy mi a teendő ?(mindig azok a fránya kisszáradásos rémtörténetek pánikoltatnak be). Elláttak tanácsokkal, Balázs bement (hajnali 3,szakadó hó),írtak fel kúpot.
Kicsi Szuszink ezek után már hamar elbóbiskolt,elég kimerítő éjszakája volt.(én átcuccoltam hozzá,hogy ott legyek mellette). Aztán nehogy már én is nyugodtan pihizzek egy kicsit,Bali megjegyezte,hogy fordítsam Marcit az oldalára,nehogy gond legyen,ha esetleg újra hány....Na innentől nem aludtam reggelig semmit,max. 20 percet végkimerülésemben.
Marci korán kelt,nyakig pisiben,mert a hajnali lázmérőzéskor rosszul csomagoltam vissza szegényemet.
Aztán kezdődött az egész napos nyüszi.... Szüleim eljöttek segíteni,de csak én kellettem!!!Szegény anyukám kivasalta azt a tornyot (mert már jóval meghaladta a kupac fogalmát),amit már hosszú napok óta gondosan gyűjtögettem vasalatlanokból. Köszi-köszi-köszi!!!
Estére már csak höemelkedés. Azért egész nap a négy fal között lenni,nagggggyon durva. Szegény Marcikám is nehezen viselte,ezért egyfolytában szórakoztatnom kellett valamivel.Evésügyileg egy kis diétára fogtam,de ő élvezettel ette a kiflit felváltva főtt krumplival. Étvágya oké és szerencsére folyadékot is sokat ivott mindenféle unszolás nélkül.
Hála Istennek másnapra minden husss.
Azért elmentünk a dokinénihez,aki szerint tüdő tiszta,torka szép,tehát nem tudni mi rohant át rajtunk??!!!
Azóta pici orrfolyás de semmi több.Ja és újra jókedv és rohangálás ezerrel.

2010. február 6., szombat

Marci szókincse

Mert már olyanja is van ám. Tehát minden ott kezdődött,hogy PAP és PAPA. Pár hete egy nap ezerszer APA-APA. Ha kutyát lát BÜ-BÜ. Néha mondja,hogy MAMA. Már kétszer hallottam (mások többször),mikor nem voltam a közelében és hiányolt:ANA. A mit iszik anya kérdésre mondja,hogy (nem a jégermejszter még egy kicsit hosszú neki) CEJ(tej). A mai nap termése ALMA (jó inkább amma).És igen,mindezt az almára mutatva,miközben én pucoltam az almát,készítve az uzsonnáját.
Persze ezek mellett maradt az örök,mindent kifejező és mindenre használható: BÁKKN.

Marci jár

Az egész úgy kezdődött,hogy Marci pár hónapja már szuperül tipeg kapaszkodva ülőgarnitúra,szekrénysor stb. mentén.Pár hete nagy boldogan tett már meg pár lépést : "gyere ide anyához" ! És ettől nagyon-nagyon fellelkesedett. Egyik este egy egész órán keresztül csak gyakorolt,gyakorolt gyakorolt.Apától anyáig és vissza.Ha közben kidőlt,továbbmászott,felállt és folytatta.Mindezt óriási kacajok közepette.
Akkor kezdett igazán gyanússá válni a dolog,amikor pár napja elhagyva a szokásos vetődéses technikát,megfontolt,ámde ingatag léptekkel a folyosónkon elindult a semmibe.....cél nélkül,csak úgy lépegetett.Persze pár lépés után kidőlt.
Két nappal ezelőtt Balázs munkába készülődött a fürdőszobában,mi pedig a nagyszobában játszottunk. Marci keresni kezdte apát,mire én: Menj ki apához,ott van a fürdőben. ÉS KIMENT. Egyedül.Persze én hátulról a nyomában,hogy megelőzzek egy nagy zakózást. De nem volt.Útvonal:ebédlőasztaltól start,ülőgarnitúra mellett el,komód mellett el,telefonasztalnál kanyar ki a folyosóra,Wc ajtó mellett el,fürdőajtó-apa cél.HÚHA.
Azóta ismét szorgosan gyakorol,és vele együtt én is,hogy hogyan lehet a másodperc töredéke alatt,minden útjába kerülő,lába előtt kószáló tárgyat odébbrugdosni,hogy semmi se álljon a kis tornádónk útjába.
Ma délelőtti sztori:megy-megy-legugol-szöszmötöl-feláll-továbbmegy.Ma esti sztori:ülve játszik-feltérdel-felgugol-feláll-megy.
Én meg csak ámulok.És még mindig durván meg tudok lepődni azon,hogyha szólok neki,hogy Marcus gyere ide anyához és előjön valahonnan két lábon!!!(nem tapicskolva,csattogva négykézláb,aminek minden mozdulatát már messziről hallom)
Ez hasonló élmény ahhoz,mikor nyáron befektettem Marcit a járókába,kimentem az erkélyre teregetni,mire bejöttem ült és játszott.Hosszú percekbe telt átgondolnom,hogy most mi is a furcsa és miért is lettem hirtelen olyan izgatott....Ja igen,hiszen Marci akkor ült fel magától életében először,és persze én lemaradtam róla.Utána még napokig várhattunk az ismétlésre!!!

2010. február 2., kedd

A szülinap képekben

Ebéd utáni száguldozás
Hármasban

A szülinapos és a tortái


A boldog nagyszülők




Marci első szülinapja

Vasárnap rendeztük meg Marcusunk első szülinapi "zsúrját",melyre mind a négy nagyszülő hivatalos volt. Balázzsal előző este már igykeztünk mindent előkészíteni,hogy a másnap már ne a kapkodásról szóljon....(azért az is volt ám)
Reggel a sági nagyszülőkkel együtt elmentünk istentiszteletre, Marci nagyon ügyesen viselkedett,végig bent volt a templomban, nem kellett kimenni vele, csak egy kis extra szórakoztatásra szorult.
Az ünneplés kicsit döcögősen indult.10-re mindenki megérkezett,de Marci olyan szinten volt nyügi,hogy gondoltam ajjaj. Fáradt volt és percek alatt sikerült elaltatnom a jobb folytatásban reménykedve. Így is lett.Egy óra alvás, utána vigyor és tündibündiség.
A tortákra nem igazán mozdult rá, az anya által bónuszban csakneki csinált lájtosból is csak konkrétan három kanállal evett. Nem bántam.
Ja persze hozzá kell tenni,hogy a sütizés előtt azért jól megrakta a bendőjét pici rántotthusival és annál több sültkrumplival...(amit most evett ám életében először!!!)
Ebéd után játék,móka,kacagás,nagyszülői boldogság,szülői büszkélkedés..
Isten éltessen nagyon-nagyon sokáig drága márnemisolyanpici fiacskánk!!!!!!!