2010. október 25., hétfő

Kutyakaka

Hát az úgy történt,hogy vasárnap sikerült közelebbről is megismerkednünk vele,nagggyon közelről.Mivel szép őszi napsütéses idő volt,a vasárnap délelőttöt a belvárosban töltöttük,Marci motorozott,mi meg Balázzsal andalogtunk. (volna, ha nem kellett volna a 120-al száguldozó kölykünk után rohangálnunk)
Már épp a kocsi felé vettük az irányt,mikor Marci a Meki mellett meglátott egy játszóteret és nagy vidáman kiabálta: Hinta-palinta!!!Marci hintázik!
Ok,gondoltuk jön a szokásos hintába be,fél perc múlva hintából ki. Hát nem. Vagy 5 percet eltöltött a hintában. Miért akart kiszállni?? Mert meglátott 3 galambot és a legnagyobb móka számára visítva üldözni őket. Ezen is túl voltunk,már tényleg a kocsi felé vettük az irányt, de Marci egy óriási kanyarral "leszakadt" rólunk és vissza száguldott a játszótérre. Azaz száguldott volna,mert a füvön nem gurult úgy a moci,ahogy a betonon,így hatalmas bukta lett belőle. Mi már csak azt láttuk, hogy Marci egy hang nélkül feláll és veszettül rázza a tenyerét,ami tele levéllel. De miért nem estek le róla a levelek???
Hát igen,mert prímán fel voltak ragasztódva Marcim pici tenyerére egy jó nagy adag kutyakakival...
Naggyon gusztustalan volt és az a szag.....(Még jó, hogy velünk volt Bali, így átháríthattam a feladatot....)Miután a nagyját hatástalanította,bementek a Mekibe kezet mosni,a mosdó felé menet kisfiam mókás volt:
"Marci eszik kumpit"
Aha!Pont ezért jöttünk!

2010. október 22., péntek

Szódabikarbóna

Tegnap este kiskuktám segítségével megsütöttük egyik kedves fórumtársam receptje alapján a nagggyon csokis muffint. Marci nagy élvezettel méricskélt,kavargatott,szöszmötölt mellettem ahogy szokott, én pedig mindig mondtam neki,hogy éppen mit csinálunk. Most jön a vaj, egy kis kakaó, liszt stb.
Miután elkészült a mű,nehéz volt kivárni, hogy kihűljön....
Esti lefekvéskor Marci forgolódik az ágyában:(a szokásos hablatyolás után)
"Szódabika, szódabika, szódabikabona"
Azt hiszem tényleg élmény volt számára az esti sütögetés, ez pedig szuper példája annak, hogy mennyire fogékonyak ezek a kis lurkók mindenre és még azt is megjegyzik,amit nem is gondolnánk.
Ma reggel pedig itt járt a védőnéni, aki szintén kapott egyet a csodacsokis muffinból.

2010. október 20., szerda

Délutáni szunyókára készülve

Nagyon szuperul működik már a napirendünk, 12-fél 1 felé délutáni alvás. Redőnyök lehúzva, Marci a kiságyban, anya a kanapén. Általában max. 10 percen belül el is alszik a Drága.
A mai műsor: monológ 5 percben (mert én egy szót sem szóltam vissza neki)
"Jó éjszakát Csutkababa alszom. Marci alszik. (Tévé Macis könyv mostanában a best of). Jó Istenem vigyázz Pordánymamára, papára, mamira, Nonira, Marcsura, Gáborra. (este szoktunk együtt imádkozni). Szia Bambi, itt a Marcika. Pattogatott kukocica. " És ezeket még vagy háromszor elismételte.
A másik sztori, hogy minden hétfőn, szerdán, pénteken összefutunk ugyanazzal a kukásautóval és a benne ülő bácsival. Marci vidáman integet neki, ő pedig nyom egy extra villogatást nekünk. Ez még annyira nem lenne vicces, de követnünk is kell őt utcáról utcára, míg nem végez a környéken. Ez már annyira nem szórakoztató számomra, mindegy Marcim élvezi, rettenetesen.

2010. október 18., hétfő

Mi újság?

Mostanság nagyon el vagyunk havazva. Én készülök vissza a Nagybetűs Életbe (dolgozni), ezzel együtt jár egy csomó ügyintézés, papírkitöltés,leadás, ide-oda szaladgálás. Marcimnak pedig elkezdtem adagolni, hogy húúúúú de jó lesz, mert decembertől bekukkantunk,hogy mi a helyzet a bölcsiben. Hivatalosan (remélem) januártól járunk. (vagyis jár Marci)
Múlt héten minden immunerősítés ellenére kikaptunk egy kis vírust, 3 napos lázat (pedig már volt ilyenünk). Durva volt. Vasárnap estére 38,8 hajnalban 39,2. Hétfőn egész nap kúpok tömkelege+hidegvizes ruha, mégsem ment 38,8 alá. Hajnalban megint 39,1. Másnap már csak hőemelkedés. Harmadnaptól semmi, csak eszméletlen sok apró pötty szegénykém törzsén.
Negyednapra az összes pötty husss.
Közben kétszer jártunk doktornéninél, akinek az asztalán kiszúrta Maci a gesztenyéket és mindig megkínáltatta magát velük. Boldogan dugdosta őket a zsebecskéibe.
Apropó gesztenyés sztori. Valamelyik nap testvérkém volt olyan jóságos és elvitte Marcit sétálni, amíg én takarítottam. (sapka nélkül jöttek haza 5 fokban!)
Az esti fürdetés után Marcim egy ilyen hosszú gondolatmenettel örvendeztetett meg minket:
"Gesztenye. Máté nem engedte. Amikor sétáltunk. Koszos volt."
Agyon puszilgattam.
Doktornéni után pedig:
"Marci nem físz (félsz). Okos és bátoságos volt"
Be nem áll a szája. Egész nap mondja, mondja, mondja. Mi meg olyan jókat szórakozunk rajta....

2010. október 1., péntek

Autómentes világnap

Múlt szerdán sikerült emlékezetessé tennünk ezt a napot. Mivel ráeszméltem,hogy Marci még sosem ült buszon, pedig igazi fiú létére mindenfélejármű mániás, elhatároztam, hogy a délelőtti móka ez lesz. Pont kapóra jött, hogy eme nap alkalmával ingyen lehetett utazni. (amúgy elég költséges szórakozás lett volna). Elbuszoztunk a munkahelyemig, beköszöntünk, aztán tovább is álltunk,mert Marci egyre hangosabban követelte: "Anuka még kicit busuzunk". Kisebb-nagyobb kerülőkkel, átszállásokkal végül ebédre hazaértünk. Bár ebéd már nem lett a dologból, mert Marci annyira kifáradt a sok élménytől, hogy már a pelenkázón elaludt.
Na eddig oké is lett volna a sztori, de.....most jön Marci okos anyukája. Mivel már napok óta nem evett rizsen kívül mást a gyermek, vettem neki egy bébikaját (pedig már rég nem evett ilyet), hogy megnyugtassam magamat,hogy valami "tartalmasabb" is kerül belé. Ez már annyira nem oké,mint később kiderült.
Én eszes pedig kitaláltam,ha má' ingyé' utazunk,akkor felkel a gyermek és meglepjük apucikáját mikor jön ki a munkahelyéről, elbuszozunk hozzá. Rossz ötlet volt,mindjárt részletezem.
Marci felkel, kaja belapátol és már indultunk is. Busz jön, mi felszálltunk, Marci örül.
Valami furcsa megérzés kapcsán úgy ültettem őt az ölembe,hogy szembe volt velem. Még szerencse. Három megálló után,minden előjel nélkül úgy köszönt vissza belőle az ebéd, ahogy lement. Persze két részletben,hatásszünettel. Épp hogy letörölgettem (nagyrészt magamról) az első adagot, jött a második....szerintem nem sokan vették észre,mert elintéztük "magunk között"a dolgot.
Következő megállónál leszálltunk, Marcit szorosan magamhoz öleltem, hogy takarjuk egymást (hála Istennek még csak a külvárosnál jártunk). Én elég zavarban voltam a szitutól.
Na akkor mi legyen???Senki nem akadt akit ugrasztani tudtam volna, buszra nem mertem újra ülni, Bali csak egy óra múlva végzett a munkahelyén.
Kerestünk egy csendes kis parkot. A gyereken nem sok nyoma látszott a "balestnek", ő vidáman el szaladgált, játszott.
Én már annyira nem tudtam szaladgálni. Nyakig begombolt farmerdzseki, ölembe táska. (ezek voltak az álcáim). Végül is egész hamar eltelt az idő, de már nagyon vártam a "felmentő sereget".
Ja azt még elfelejtettem írni,hogy a menü paradicsomos spagetti volt. :-) :-) :-)

2010. szeptember 17., péntek

Szókincs 2.

A továbbiakban ömlesztve (ami eszembe jut): csináni,lécci,szívesen,köszi,gyere,teló,ágy,fotel,asztal,vécé, bili,pohár,tányér,doboz,kés,villa,kanál,törlő,GUBICSINNA (ez a legcukibb),haza,bácsi,néni,fiú,baba,babakocsi,moci,fünyó (fűnyíró), makó (markoló),autó, daru, busz,vonat,tattó (traktor),nínó,cídí (cd),nézi, fész (félsz,vagyis félek----mostanában sokmindentől), hajpi (hajpánt), hősi (hősugárzó), hajszi (hajszárító), kukás, dobod, víz, kád,hab.....és így tovább
Biztos egy csomó mindent kihagytam.
A dobogósok: 3. fityisz (mutatja is hozzá)
2. "éhen-korász"
1. "rántott kokodil toás" (Halász Judit után szabadon)
Jaj és megzabálom mikor hallgatjuk a cd-t, riszálja magát és énekli hangosan: Góbita-góbita......(Bóbita bóbita).

2010. szeptember 13., hétfő

Szókincs

Nevek: Apa,Ana,Máté,Boga (Bogi), Fanni,Ottó,Gaga (Gabi), Mama, Papa, Dédi, Zsuzsu, Bali, Macsu, Gábó, Noni, Jukka, Gutti , Biki (Viki)

Ételek, italok:tejci, kifi, sütike, másszin (muffin), piphusi, kumpi, tétta, zsír (rizs), tóta, tujó (túrórudi), sajti,iszi,kábéla (kávé), jeves, gyümi,banán,ama,baji (barack),szilli (szőlő), keksz, kóbász!!!, csiga (kakós!), jogó, pizza, fagyi,dinne,ubokka

Játék: könv,tó (toll,zsírkréta,ceruza stb.), mappa!,autó,vonat,Süsü,Micike vagy Micipákó!!, góól (labda)

Szerszámok: fujó,kopokáta (kalapács),csavaaka (csavar),kúcs, fogó,szög

Állatok:kuta-Búnóka és Kóba (Brúnó és Kormi),cica, iáááá, javazdi (ravazdi róka),faakas, őzike,núl,mókus,csipike (kismadár), hu-hú-hu (bagoly),vaké (vakond),halaka,teki

Folyt.köv.

Folytatás!!!!!

2 hónap kihagyás után folytatom mindennapjaink történetét. Úgy elröppent ez az idő...Mindig eszemben volt,hogy húú ezt a sztorit is le kéne írni,de ......na jó,tutira a lustaságom is közrejátszott. Most újult erővel itt vagyunk.
A nyár szuperül eltelt. Voltunk nyaralni is két hosszú hétvégén. Először hármasban Gyenesdiáson egy szupiszupi bababarát szállodában,utána pedig Siófokon bandáztunk baráti körben. Nagyon jól éreztük magunkat,de azt megállapítottuk Balázzsal,hogy a gyermekkel töltött nyaralást inkább az "aktív pihenés" címszóval illetnénk. Még szokni kell....A végére egész jól belejöttünk. Svédasztalos reggeli,vacsora előnye:
Mit kérsz Marci?
Kumpit. (anya odaviszi)
Nem zsírrt (ez nála a rizs.anya odaviszi.)
Nem dinne (anya kissé már feszült)
Saaaaajt (anya kikészült)
És Marci két falat vacsora után távozik a színről. Anya-apa kaja belapátol.......
Szegény gyerek,kellett ingerelni őt ilyen bőséges kínálattal.
A reggeli egy fokkal könnyebb volt,mert kapott Marci egy adag "műzit ",míg azt szemezgette,mi is szépen megreggeliztünk.
Másik beszámolnivaló,hogy iszonyatos tempóban fejlődik Marci szókincse.
Mindent ismétel,mint a papagáj és már gyakran előfordul,hogy két-három szót mondattá rakosgat. pl. lécci ana levesz
Én pedig napról-napra csodálom,hogy hogy fejlődik,értelmesedik.
2-3 hete megjelent az aktív "nem",azóta mindenre,mindenkire. Már tökéletesedett is:
"Mit szeretnél csinálni Marci?"
"Nem, semmit"
A legviccesebb az,mikor jön szembe valaki az utcán (hát ez elég gyakran előfordul) és Marci felé néz,Marci már jó előre mondja heves fejingatással,hogy "neeeem" (értve rajta azt,hogy nehogy hozzászóljanak,nem kíváncsi rá). Kedves gyerek no.

2010. június 22., kedd

A mai nap

Marci ma negyed nyolc körült kelt,ami az elmúlt hónapok után szinte rekordnak számít. Fél hét körül hallottam a szobájából a szokásos reggeli anyaaaa,anyaaa-át. Kivártam,visszaszundizott.
A reggeli hancúr közben a nagyágyon már szakadatlanul követelte: tee-teee (tej).
Be is cuppantotta a 2 dl babatejcijét és indulhatott a nap.
Délelőtt bevásároltunk.Annyira édes Marci,ahogy kommentálja szavakkal,hangokkal amit éppen lát.
Valahogy így:brümmm-brümmm (igen,elindultunk),kúcs (apa slusszkulcsa a helyén), tóóól (adja oda apa azt az érdekes fémtollat a kesztyűtartóból), busz (elment mellettünk egy busz), bácsi (igen bácsi vezette), buksiját ütgeti (elment mellettünk egy motoros,akin bukósisak volt) apa (apa vegyen ki a kocsiból) aaama (meglátta a boltban az almát)......és így tovább.
Ja és jut eszembe újabb szavakkal bővült Marci szókincse:kesz (keksz), tóta (torta), sütn (süti). No comment.
11 körül már naggyon éhesnek érezte magát,így nem lehetett elrángatni a hűtő elől. Dilemma: ha adok neki egy kis valamit,pl. gyümit,akkor nem eszik ebédet. Megoldás: 11-kor asztalhoz ülünk ebédelni. Így sem evett túl sokat,a zöldségleves után kidőlt. Így kommentálta: ennyi-hó pityi. Lefordítva: köszönöm,nem eszem többet az ebédből menjünk aludni.
Annyira bírom,hogy így megérteti már magát. És valóban ahogy letettem a kiságyba,már aludt is. Sokat-sokat. Felkelés után bepótolta az ebédet,bevágott egy nagy adag töltött paprikát krumplival és ilyenkor én ollllllyan boldog vagyok. (mármint,hogy eszik normális főtt kaját).
Utána egész délután mamival csaviztunk. Angolturi,belváros,szakadó eső.....Mindegy szupi volt.
A turiban Marcinak be sem állt a szája. Vigyorog,haverkodik egy nénivel,egyértelműen rámutat és azt mondja: Bácsi. Hát a néni egy kicsit zokon vette. Nem baj,télleg nem volt túl nénis kinézete....
Este még meglátogattuk dédimamát,ahol szintén történt egy "nagy" dolog. Játék közben Marci egyszer csak rámnézett és így szólt: "ó-ó kaka".Benéztem a pelusba és télleg volt kaki. Ügyesen jelezte,az meg már részletkérdés (még),hogy csak utána (vagy épp közben??).
Ezért este hazaérve, fürdi előtt nagy bőszen biliztünk....egyenlőre eredménytelenül.
8-ra már teljesen kidőlt a kiscicám,szinte percek alatt elaludt. Nem tudom milyen éjjelnek nézünk elébe,mert nagyon beindultak azok a fránya szemfogak......

2010. június 15., kedd

:-))))))

Na mi annyira vártuk a nyarat,hogy észre sem vettük,hogy jippijééé itt is van.
Mindezalatt annyi minden történt velünk. Megpróbálom röviden összefoglalni az elmúlt egy hónapot.
Pünkösdkor meglátogattuk öcsikémet Kaposváron,három napig tehermentesítve voltam. Marci egész jól viselte a hosszú utat,bár egy fél zacsó "kukac" azért kellet a teljes sikerhez. Kirándultunk Pécsre,sétáltunk,sokat játszottunk,nevettünk. Hétfőn meghallgattuk Mána (Máté)vizsgaistentiszteletét (már nincs egy hónap és lelkésszé szentelik), nagyon megható volt. Utána jót ebédeltünk,Marci majdnem elpusztított egy teljes gyerek adag párizsi pulykamellet vegyes körettel. Majd a délutáni szunyókálást kihasználva hazarobogtunk....
Volt egy kis betegeskedésünk is. Két hét állandó hőemelkedés után elmentünk a doktornénihez,ott átestünk egy horrorisztikus vérvételen (a fejéből!). Hála Istennek semmi komoly,csak egy kis vírusfertőzést mutattak ki.Plussz vashiány,így azóta is küzdünk a Maltofer cseppek napi beadásával. Mindenből kiérződik az íze, bármibe belekeverem első falat után szájzár.....
Most jönnek a kopp-kopp lekopogós dolgok. Marci átalussza az éjszakát,elhagyta az iszonyatos hajnali keléseit, általában fél 7-kor ébred. Megzabálom,ahogy kiabál át a szobájából:Ana,ana,apa!!!!!
Délben hol hosszabbat,hol rövidebbet szunyókál,aztán egész nap nincs megállás. Szalad fel-alá.
Az elmúlt napok örömhíre,hogy rövid távon tudunk kézenfogva sétálni,ugyanis eddig szó sem lehetett arról,hogy valakinak is megfogja a kezét kint szaladgálva.
Szókincse napról napra bővül: busz,eper (bár nem eszi meg), iszi ,szia, néni,bácsi......
Én pedig napról napra szerelmesebb leszek belé!!!!!

2010. május 12., szerda

15 hónapos oltás

Hétfőn dupla oltást kapott Marci. A szúrás után hamar megnyugodott,de bosszúból azért fel-feldöntött ezt-azt a doktornéni asztalán. Egy macis matrica aztán végképp kiengesztelte.
Legközelebb már csak augusztusban kell mennünk és ezzel vége a kellemetlenségeknek (reméljük).
A pontos adatok pedig: 81 cm, 10kiló 60 deka. Szép!! (bár nem csodálkozom,mert óriási mennyiségeket eszik mostanában)

Ami még említésre méltó, hogy Marci szókincse napról napra gyarapodik. Mindemellett pedig állandóan ismétli a hallottakat mint egy papagáj.
Hol is tartunk??
Kuta(kutya),ci-ci (cica), Csi-csi (csipp-csipp),mama,papa,ana (anya), ápá (apa), s-s (Süsü),bódo (boldog), Mána (Máté), Ma (Marci), Teee (tej), koszka (kocka), golya (gólya)........
Most hirtelen ennyi jut az eszembe. De szenzációs látni,ahogy Marci napról napra értelmesedik,érti a kérést,tiltást (jót röhög rajta és csakazértis...) és egyre jobban kifejezi,megérteti magát!

2010. április 30., péntek

Nagyszülőknél jártunk...




(Talán) Van napirendünk!!!

Hogy meddig,azt nem tudni,de most akkor is tuti a buli! (eddig bármennyire tudatosan akartam a dolgokat irányítani,valami miatt mindig kudarcba fulladtam,pedig következetes voltam,de tényleg!)
Reggeli ébredés hat körül (+/- fél óra),két deci babatejci egy slukkra beszürcsölése,majd tovább alvás hajszál pontosan negyed nyolcig.
Utána reggeli,teszünk-veszünk itthon,majd irány a bolt,játszótér stb.
Dél körül ebéd,majd utána minimum!!! 2 óra alvás. (jaj sosem gondoltam volna,hogy az én gyerekem ilyet is fog tudni produkálni,a hosszú hónapokig tartó 40 perces alvásai után). A dolog egyetlen szépséghibája,hogy ezt a mi nagyágyunkon nyomja,de annyi baj legyen,ha éjszaka szépen alszik a sajátjában.
Kell is nekem ez az idő a regenerálódásra,romeltakarításra...
Délutánra mindig van valami program,most,hogy itt a jó idő,szinte csak vacsira érünk haza.
Fél nyolc fürdés,nyolc alvás. (babatejci,összebújás,ágyba betesz,0-20 perc forgolódás és veszett dumálás,majd egyszer csak egyenletes szuszogás,alvás).
Az éjszakáink? Hmmm.Jóóóóóók.
Két dologgal hozható összefüggésbe,amúgy meg a fene tudja....
1. Új babatej,ami vagy nem terheli meg annyira a pocakját,vagy laktatóbb és jobban kitart reggelig
2. Kikapcsolták a fűtést,így éjjel a korábbi 27!! fok helyett már csak 22 van

Pedig a rágófogak továbbra is nyomulnak előrefele. Persze vannak éjszakai felsírások,de csak elvétve egy-kettő,ez meg hol van a korábbi virrasztásainkhoz képest!

Védőnéninél jártunk

Szerdán ellátogattunk a védőnénihez egy kis "ellenőrzésre", mert már 3 hónapja nem látott minket. (és ő az a védőnéni,akit tényleg érdekel,hogy mi van velünk és mindenben nagyon segítőkész kezdetektől fogva).
Szerencsére sikerült időben érkeznünk,így mi voltunk az elsők. A váróban Marci olyan kis cukin barátkozott a később érkező gyerekekkel,fel-alá mászkált,mosolygott,de azért vissza-vissza tért megnézni,hogy ott vagyok-e.
A jókedv addig tartott,amíg nem kezdtem el vetőztetni őt a mérlegeléshez. Ezután már heves tiltakozás,végül a csecsemőmérlegen állva sikerült őt lemérni,mert ráülni csakazértsem volt hajlandó. Szépen visszakapta magára a betegségében ledobott kilókat,sőt gyarapodott is:10 kiló 20deka. Emellett szépen nőtt is,most 79 cm.
Hősiességéért kapott a védőnénitől egy kutyás matricát.
-Marci,mit mond a kutyuska?? (kérdezte a védőnéni)
-Vavavava (válaszolt Marci)
-Jaj,milyen ügyes (dícsérte a védőnéni), és a kismadár mit mond??
-Vavavava.

Hmmmm. Még van hova fejlődnünk.... (egyébként meg minek kell annyit kérdezősködni.Neeem?)

2010. április 24., szombat

Új szerelmünk: a játszótér

Mivel már erre a tavaszra Marci nagyfiúvá cseperedett a levegőzések nagy része már nem az "ülök a babakocsiban és nézelődök" szintjén zajlanak. (nem mintha korábban ez annyira meghatározó lett volna).
Helyette, "ha adsz egy kiflit a kezembe,akkor egy kicsit ülök a babakocsiban és nézelődök".Ha nem,akkor a lakásból kiérve,Marci mást sem hajtogat csak azt,hogy:IN-TA,PA-TA (gyengébbek kedvéért ez gyermekemnél a Hinta,Palintát jelenti eredeti ritmusában).Tehát irány a játszótér,amit meglátva Marci hatalmas lelkesedéssel fogad. Először hintázunk,ha épp nem foglalt,de ha igen akkor sem raplizik a drága,hanem keres magának más játékot.
Homokozó:hát ezt is szoknom kellett,hogy a gyerek tetőtől talpig szutykos lesz. Először így reagáltam:"óvatosan kisfiam,ne ülj le,ne nyúlj bele....stb" Mire rájöttem,hogy héééé,ezeket betartva elég nehéz szegénynek homokozni,és pont az az élmény,hogy tapogatja,szórja a homokot és persze mászik benne.
Olyan kis édes,ahogy elmélyülten játszik.
Másik vicces dolog,hogyha labdát lát,heves mutogatással mondja,hogy GÓÓÓ, GÓÓÓ (gyengébbek kedvéért gól), és szalad felé.
Itthon ha labdáztunk, mondtuk neki,hogy rúgj nagyot a labdába. Ha sikerült eltalálnia kiáltottuk,hogy ezaz,gól! Így a labdát ezzel a szóval kötötte össze.

2010. április 14., szerda

Dédipapa emlékére....


Cuppanós puszi

Pár napja Marci megtanult cuppanós puszit adni. Korábban ha valaki puszit kért tőle odatolta az arcát oszt jól van. Most már rendesen cuppog is mellé. De az a legédesebb,mikor játék közben csak úgy odaszalad hozzánk,lábunkra,kezünkre cuppog kettőt hármat,huncutul mosolyog és már szalad is tovább.

A húsvét képekben

Gyere nyuszi,most jóóól megsimogatlak!!!!!!
Meeeekkora nyuszi!!!


Na asszem itt is találtam valamit!

Húúúú papi, ezt mind főzzük meg!!!!



Tojásfestés mamival







2010. április 6., kedd

Fogak száma: 11!

A kórház óta folyamatosan csak jönnek,jönnek Marci fogai. Kezdődött a jobb felső kisőrlővel, némi hőemelkedés kíséretében. (persze a már elöl meglévő 4 felül 4 alul mellé)
Szakirodalom: ha felül jön ki az első kisőrlő,akkor ugyanott várhatjuk a másikat az ellenkező oldalon. Aha.Én vártam,de az jobb alul tört át iszonyú csúnya,véres felületet láttatva. Semmi pihi,már kikandikál a bal felső is. Hozzá persze piros popsi,ezerszer sikítva ébredés éjjel,sok napközbeni nyüszi....Szegénykém,biztos nem egyszerű most neki.
De, a tegnapi Nurofenes átaludt éjszaka után mára újra minden szééééép!!

2010. március 29., hétfő

Kórházban

Gyorsan leírom az elmúlt két hét zűrös eseményeit,hogy újra naprakész tudjak lenni.Na....Minden ott kezdődött,hogy március 9-én délután Marcikánk egy óriásit borult a nagyszobában,nekiesve a szobabicikli pedáljának. Ijesztő látvány volt,mert nagyon sírt és folyt az orrából a vér. Mivel azért elég hamar megvigasztalódott és egész délután semmi gyanúsat nem véltünk felfedezni rajta,nem fújtuk fel túlságosan a dolgot.
Azért séta közben kapott vigaszpogit,amit jóízűen be is termelt.
Este vacsi,ami már nem nagyon akart lecsúszni: "Naaaa még egy falatot!Meg még egyeeet!"
Ezután következett az első hányás. (Haragudtam is magamra,hogy miért is tukmálom a gyerekbe a kaját)
Oké,nem esett jól neki. Na de akkor jött a kétségbeesés,amikor lefekvés után szinte félóránként újra hányt....Már a víz sem maradt meg benne.....
Reggel telefonáltam a doktornéninek,aki azonnal koponyaröntgenre küldött minket a balesetire.
Ott aztán volt világ,egy egész délelőttbe telt a procedúra. Mindezt egy beteg,nyűgös gyerekkel.....
Délre megállípítódott,hogy a röntgenen semmi eltérés nem látható.Huhhh megnyugodtam egy picit. Persze akkor még nem tudtam,hogy még mi vár ránk.....
Marci az egész délutánt átaludta,másnap délelőttre már nagyon meg voltam rémülve,tiszta kába volt a gyerek,nem ivott,nem evett,csak aludt,aludt,aludt.....Szinte ki sem tudta nyitni a szemeit.
Újra doktornéni,onnan gyerekambulancia és máris a csecsemőosztályon találtuk magunkat,Marci pedig már kapta is az infúziót.
4 napot töltöttünk bent,minden egyes nap jobban lett a kicsikénk,de ez a 4 nap örökkévalóságnak tűnt. A szobából nem mozdulhattunk ki, a fertőzésveszély miatt,ami a 3. és 4. napon már kínkeserves volt,hiszen a játékok már egytől egyig unalmassá váltak, az ablakon kinézegetve már semmi újdonság nem tűnt elő,mászkálni meg még nem tudott szegényem,annyira le volt gyengülve. (nagyon rossz volt látni az én korábban fel-alá rohangáló
kisfiamat nyiklő-nyeklő lábakkal) Hazaérve 2-3 nap alatt újra beindult a hurrikán....
A kórházi közegben egyébként kellemesen csalódtam,ami manapság gondolom elég ritkaságszámba megy (kedes-segítőkész nővérek,kedves-fiatal doktornénik,tiszta fürdő-Wc).

2010. március 23., kedd

Tapasztalatközzététel elnapolva

Hát már jó régen volt időm erre járni.Most látom,hogy utoljára a borostyánlánc alvásra gyakorolt jótékony hatásáról való beszámolást ígértem. Na az nem lesz. Kísérletezés felfüggesztődött. Az alábbiakban majd részletezem ennek okait!!!

2010. február 27., szombat

Borostyánlánc.....

Az elmúlt napok öröme bejegyzés után,az elmúlt napok förtelmes éjszakáiról tudok beszámolni. Valami elromlott...BIZTOS a FOGA!Na ez az a duma,amitől már égnek áll a nemlétező szőr is a hátamon. Erre mindent rá lehet fogni. A másik pedig az IDŐJÁRÁS. Az okés,hogy szegény babucik és anyucik megéreznek egy-két frontot,szelet stb.Demindennap??????
Közben olyan furcsa jelenségeket is produkált az éjszakai szinte óránkénti
nyüszizgetés mellé Marcim hogy csak na!
Egyik szem könnyezés,egyik orrlyukból taknyosodás.Másnap csere,az ellenkező oldal. Egyébként napközben semmi baja,eszik (erre azért még majd visszatérek),alszik,játszik,magyaráz,rohangál.
Elmélet: mivel előtte tudott szépen aludni,vacsi,pizsi,lefekvési rituálé ugyanaz,akkor csak a FOGA lehet. Mivel elöl már mind a nyolcat letudtuk,a hátsókat meg képtelenség megszemlélnem,megtapogatnom meg még nagyobb lehetetlenség....Ezért csak tipp. Azért egy-két lopova turkászás után,talán,mintha dagadna felül az ínye.
Tehát,pár überszörnyű éjszaka után (ilyenek talán még nem is voltak,a nyűglődéseink korábban mindig éjfél után szoktak kezdődni), útnak indultunk,és beszereztünk egy borostyánláncot.
Régóta foglalkoztatott a gondolat,sok ismerős babóca hordja....Gondoltam megpróbálom,nincs mit vesztenem...
Állítólag fájdalomcsillapító,gyulladáscsökkentő hatású. Fogzásra is ok. Ja és hinni kell benne. Én EL AKAROM HINNI,HOGY SEGÍT!!!
Az eredményekről majd beszámolok!!!

2010. február 23., kedd

Az elmúlt napok örörme

Tehát:
-Marci élvezi a babakocsizást az új járgányában,nagyokat sétálunk (ha az időjárás engedi), sőt Bali is szívesen bevállalja közös csavizásra a gyermeket (én addig takaríthatok,vasalhatok meg persze pihizhetek is kedvemre)
-Volt pár nyikkmentes éjszakánk és a többi is kevésbé szenvedős volt
-Reggeli felkeléskor nem kell egyből átrohannom hozzá,dumálgat,nézeget az ágyában,elszórakoztatja magát én meg még lustizhatok egy kicsit
-Egyre többször jön oda hozzám egy-egy puszira kérés nélkül játék közben
-egész nap megállás nélkül jön-megy a lakásban,szinte már alig botladozik,inkább csak akkor ha fáradt,vagy ha nagyon sietni akar
-egész nap be nem áll a szája,dumál,sikongat,játszik a hangjával

2010. február 17., szerda

Szombati randi

Mivel szombatra minden okés volt Marcival,megejtettük Balival a már oly régóta tervezett kettesben napot. Marcit egész napra várták a sági nagyszülők és a nagybátyója. (pár órát már voltunk Marci nélkül,de egy egész napot még soha).
Nagyon hamar eltelt.Délelőtt shoppingoltunk,aztán pihi otthon. Rendeltünk ebédet,tévéztünk és addig aludtunk délután,ameddig csak jólesett.
A délutáni szunyából ébredve aztán mindkettőnk egyre többet emlegette Marcust,meg aztán olyan üres volt a lakás ,meg olyan nagy volt a rend és a csend.
Öt óra körül érte mentünk, nagyon örültünk, hogy minden oké volt vele.(jó azért egy kis telefonos kapcsolattartás azért volt napközben is) Evett,aludt nagyot,elbűvölte a közönségét.
Olyan jóóóó volt itthon este végre újra hármasban lenni,játszani és nagyokat nevetni!!

Marci beteg volt

Múlt szerdán éjjeli nyüszizésre keltem,átmentem,Marci félálomban forgolódott az ágyában. Megsimiztem,ekkor éreztem,hogy úúúúú tűz forró volt a homloka. Lázat mértünk, 38.8. Szegénykém. Elő a Nurofen, ami ahogy leért benne vissza is köszönt. Oké. Jött a kúp (nem is tudom miért nem ezzel kezdtük). Kis idő múlva hányás. Na itt már megijedtem,hiszen Marci még sosem hányt életében.A kezdeti ijedtség után egész jól viselte a dolgot....
Átöltöztünk (ő is én is). Mikor már elbóbiskolt volna,újra hányni kezdett,sokat..(ahogy Bali fogalmazta,nem gondolta volna,hogy egy kisemberbe ennyi minden belefér..............)
Na ekkor felhívtuk az ügyeletet,hogy mi a teendő ?(mindig azok a fránya kisszáradásos rémtörténetek pánikoltatnak be). Elláttak tanácsokkal, Balázs bement (hajnali 3,szakadó hó),írtak fel kúpot.
Kicsi Szuszink ezek után már hamar elbóbiskolt,elég kimerítő éjszakája volt.(én átcuccoltam hozzá,hogy ott legyek mellette). Aztán nehogy már én is nyugodtan pihizzek egy kicsit,Bali megjegyezte,hogy fordítsam Marcit az oldalára,nehogy gond legyen,ha esetleg újra hány....Na innentől nem aludtam reggelig semmit,max. 20 percet végkimerülésemben.
Marci korán kelt,nyakig pisiben,mert a hajnali lázmérőzéskor rosszul csomagoltam vissza szegényemet.
Aztán kezdődött az egész napos nyüszi.... Szüleim eljöttek segíteni,de csak én kellettem!!!Szegény anyukám kivasalta azt a tornyot (mert már jóval meghaladta a kupac fogalmát),amit már hosszú napok óta gondosan gyűjtögettem vasalatlanokból. Köszi-köszi-köszi!!!
Estére már csak höemelkedés. Azért egész nap a négy fal között lenni,nagggggyon durva. Szegény Marcikám is nehezen viselte,ezért egyfolytában szórakoztatnom kellett valamivel.Evésügyileg egy kis diétára fogtam,de ő élvezettel ette a kiflit felváltva főtt krumplival. Étvágya oké és szerencsére folyadékot is sokat ivott mindenféle unszolás nélkül.
Hála Istennek másnapra minden husss.
Azért elmentünk a dokinénihez,aki szerint tüdő tiszta,torka szép,tehát nem tudni mi rohant át rajtunk??!!!
Azóta pici orrfolyás de semmi több.Ja és újra jókedv és rohangálás ezerrel.

2010. február 6., szombat

Marci szókincse

Mert már olyanja is van ám. Tehát minden ott kezdődött,hogy PAP és PAPA. Pár hete egy nap ezerszer APA-APA. Ha kutyát lát BÜ-BÜ. Néha mondja,hogy MAMA. Már kétszer hallottam (mások többször),mikor nem voltam a közelében és hiányolt:ANA. A mit iszik anya kérdésre mondja,hogy (nem a jégermejszter még egy kicsit hosszú neki) CEJ(tej). A mai nap termése ALMA (jó inkább amma).És igen,mindezt az almára mutatva,miközben én pucoltam az almát,készítve az uzsonnáját.
Persze ezek mellett maradt az örök,mindent kifejező és mindenre használható: BÁKKN.

Marci jár

Az egész úgy kezdődött,hogy Marci pár hónapja már szuperül tipeg kapaszkodva ülőgarnitúra,szekrénysor stb. mentén.Pár hete nagy boldogan tett már meg pár lépést : "gyere ide anyához" ! És ettől nagyon-nagyon fellelkesedett. Egyik este egy egész órán keresztül csak gyakorolt,gyakorolt gyakorolt.Apától anyáig és vissza.Ha közben kidőlt,továbbmászott,felállt és folytatta.Mindezt óriási kacajok közepette.
Akkor kezdett igazán gyanússá válni a dolog,amikor pár napja elhagyva a szokásos vetődéses technikát,megfontolt,ámde ingatag léptekkel a folyosónkon elindult a semmibe.....cél nélkül,csak úgy lépegetett.Persze pár lépés után kidőlt.
Két nappal ezelőtt Balázs munkába készülődött a fürdőszobában,mi pedig a nagyszobában játszottunk. Marci keresni kezdte apát,mire én: Menj ki apához,ott van a fürdőben. ÉS KIMENT. Egyedül.Persze én hátulról a nyomában,hogy megelőzzek egy nagy zakózást. De nem volt.Útvonal:ebédlőasztaltól start,ülőgarnitúra mellett el,komód mellett el,telefonasztalnál kanyar ki a folyosóra,Wc ajtó mellett el,fürdőajtó-apa cél.HÚHA.
Azóta ismét szorgosan gyakorol,és vele együtt én is,hogy hogyan lehet a másodperc töredéke alatt,minden útjába kerülő,lába előtt kószáló tárgyat odébbrugdosni,hogy semmi se álljon a kis tornádónk útjába.
Ma délelőtti sztori:megy-megy-legugol-szöszmötöl-feláll-továbbmegy.Ma esti sztori:ülve játszik-feltérdel-felgugol-feláll-megy.
Én meg csak ámulok.És még mindig durván meg tudok lepődni azon,hogyha szólok neki,hogy Marcus gyere ide anyához és előjön valahonnan két lábon!!!(nem tapicskolva,csattogva négykézláb,aminek minden mozdulatát már messziről hallom)
Ez hasonló élmény ahhoz,mikor nyáron befektettem Marcit a járókába,kimentem az erkélyre teregetni,mire bejöttem ült és játszott.Hosszú percekbe telt átgondolnom,hogy most mi is a furcsa és miért is lettem hirtelen olyan izgatott....Ja igen,hiszen Marci akkor ült fel magától életében először,és persze én lemaradtam róla.Utána még napokig várhattunk az ismétlésre!!!

2010. február 2., kedd

A szülinap képekben

Ebéd utáni száguldozás
Hármasban

A szülinapos és a tortái


A boldog nagyszülők




Marci első szülinapja

Vasárnap rendeztük meg Marcusunk első szülinapi "zsúrját",melyre mind a négy nagyszülő hivatalos volt. Balázzsal előző este már igykeztünk mindent előkészíteni,hogy a másnap már ne a kapkodásról szóljon....(azért az is volt ám)
Reggel a sági nagyszülőkkel együtt elmentünk istentiszteletre, Marci nagyon ügyesen viselkedett,végig bent volt a templomban, nem kellett kimenni vele, csak egy kis extra szórakoztatásra szorult.
Az ünneplés kicsit döcögősen indult.10-re mindenki megérkezett,de Marci olyan szinten volt nyügi,hogy gondoltam ajjaj. Fáradt volt és percek alatt sikerült elaltatnom a jobb folytatásban reménykedve. Így is lett.Egy óra alvás, utána vigyor és tündibündiség.
A tortákra nem igazán mozdult rá, az anya által bónuszban csakneki csinált lájtosból is csak konkrétan három kanállal evett. Nem bántam.
Ja persze hozzá kell tenni,hogy a sütizés előtt azért jól megrakta a bendőjét pici rántotthusival és annál több sültkrumplival...(amit most evett ám életében először!!!)
Ebéd után játék,móka,kacagás,nagyszülői boldogság,szülői büszkélkedés..
Isten éltessen nagyon-nagyon sokáig drága márnemisolyanpici fiacskánk!!!!!!!

2010. január 30., szombat

Nosztalgia.....

Marcell pár percesen.

Kis családunk

Ezt már korábban fel akartam tenni,most sikerült!

Szülinapi készülődés

Mostanában kicsit alváscentrikusak lettek a bejegyzéseim,itt az ideje váltani.
Szinte el sem hiszem,hogy a mi kicsi fiúcskánk két nap múlva egy éves lesz!!!!!!!Nagyon hamar elszaladt az idő,de tényleg.
Holnap szülinapi ebéd lesz nálunk,amire a nagyszülők is hivatalosak.Nagy izgalommal készülünk rá!Még mindig hezitálok,hogy Marcinak milyen -számára is nyugodt szívvel adható-minitortát csináljak,de már kezd körvonalazódni bennem a dolog.
Hétfőn apa szabadságon lesz,így egész nap hármasban leszünk és nagyokat játszunk,sétálunk.
Apropó séta.....
Még nem is írtam Marcink babakocsiutálatáról és az ezzel járó bonyodalmakról.
Az egész ott kezdődött,hogy kb. négy hónaposan Marci úgy döntött,hogy igenis ő ÚÚÚÚtálja a szülők által nagy gonddal és odafigyeléssel kiválasztott babakocsit!Hurrá.Innentől a békés,nyugodt séták kezdetben nehézkessé,majd az ősz és a tél közeledtével (valamint Marci súlyának gyarapodásával) rémálommá váltak. Nyűglődés,ordítás,visítás,izzadás,sapkaletépkedés.Ezzel az 5 szóval jellemezhető minden napunk levegőzése.
Aztán jött a karácsony,Marci kapott egy háromkerekű,tolókaros bicót,mely átmenetileg megoldott a problémánkat.De én csak nem nyugodtam.
Szomszédaink babakocsija ott állt a közös tárolónkban,kölcsönkértem,kipróbáltuk,hátha. Előnye,hogy átfordítható a karja (a mi hiper-szuper járgányunknak persze nem).Sétáltunk-sétáltunk, Marci egész jól bírta.
Több alkalmas jó élmény után úgy döntöttem,mi is beszerzünk egyet.Persze használtat és occsót.(ki tudja,hány alkalomra veszem).Beszereztük,eddig siker!!!!!
Ma babakocsi,lábzsák,esővédő,szakadó hó....És Marci bírta,és bírta,és bírta!!!
Ja és amit korábban el sem tudtam volna képzelni,még vagy fél órát pletyiztem is egy ismerőssel úgy,hogy Marcim egy nyikk nélkül csücsült a kocsijában és nézegetett!Hasonló jó napokat kívánok magunknak!

Hahóóóó

Sajna egy hétig nem voltam gépközelben,mert javították a laptopunkat,azt hiszem elég internetfüggő vagyok,nagyon nehezen bírtam....
Akkor vágjunk bele a folytatásba.Mi is történt velünk azóta??
Éjszakázás tekintetében pici-pici siker.Miután az összes létező elméletemet előttem,már csak Tracy-hez menekülhettem.(ő nem a képzeletbeli barátom,hanem a könyv szerzője,melynek módszere nekem szimpi és már valaha segített...)
Gyanússá vált,hogy Marcink minden áldott nap éjjel 11 és fél 12 között kel.(a többi már nem ilyen óramű pontosságú) Rossz szokás van kialakulóban???
Na hajrá. Sír,nem veszem ki,megnyugtat,melléül,simiz,énekel,Marci feláll-lefekszik-felül-lefekszik.......újrasír,kezdődik előről.Egy órán kersztül.De tegnap mindez már csak kb. negyed óra volt.Jójó nem hiszem azt,hogy ez ilyen könnyen menne,de valamiben bízni kell neeeeem??????

2010. január 24., vasárnap

A helyzet változatlan...

Mármint az éjszakázás tekintetében.Hálózsák lecserélve pizsire,a meleg szoba jól kiszellőztetve,kamilla,dentinox,tegnap no vacsi csak 1,5 deci babatej.Eredmény:semmi.
Ma ugyanez,annyi változtatással,hogy vacsi Jó éjszakát tejpép,ami jó sok napig átalvós éjszakákat eredményezett+no babatej.Talán.... Holnapra már csak a párásítás marad,aztán kifogytam az ötletekből.ÚÚÚÚÚgy szeretnék már pár órát egyben aludniiiiiiiiiiiiiiii (mondjuk többet,mint 3).

2010. január 22., péntek

Azok a fránya éjszakák...

Amilyen szépen fokozatosan kezdett alakulni a dolog éjszakai alvás tekintetében,olyan szép fokozatosan el is romlott...Pedig én már reménykedtem,hogy igen-igen "öregszünk",szép lassan át is alusszuk az éjszakát. Ha-ha-ha. Első nap fél 12-fél kettőig boldog felébredés,gyertek már játszani velem,tanácstalanság,picit sírni hagyás,ringatás,éneklés,izzadás,végre elaltatás.
Második éjjel kétóránként felébredés,harmadik éjjel is,tegnap már óránként.Ezután már csak jobb jöhet ugyeee???
Vajon mi lehet a baj pici fiacskánk??Ujjabb fogacska készülődik,túl sokat vagy túl keveset vacsiztunk,száraz a szoba levegője,zavar a hálózsák???Hirtelen ezek a kérdések merültek fel bennem,próbálom szép sorjában kikísérletezni,hogy melyik is a ludas.Remélem köztük van a jó megoldás is!!!!!!!!
És köszi Bali a reggeli életmentéseket!Ha ilyen éjjelek után még fél hétkor napra készen kelnem is kellett volna...De nem!Marci és apa együtt bújciztak még a reggeli ébredés után,majd reggeliztek és már vidáman játsziztak,mire én végre kibotorkáltam az ágyból.

2010. január 18., hétfő

Hiányzik apa,avagy hogyan toljak ki anyával....

Azt hiszem az ünnepek alatt a gyermek rendesen apássá vált. (olyan szerencsések voltunk,hogy Balázs 3 hetet volt itthon). Az oké,hogy három napja mást sem hallani a szájából,csak azt,hogy ápá-ápá-áppá.Az is oké,hogy délelőtt,mikor itthon van apa Marci kezesbárányként viselkedik (gondoltam de jó napja van az én picurkámnak). És az is nagyon oké,hogy mintagyerekként ebédel (a ruhamaszatolást leszámítva)-220 gr halas-paradicsomos-krumplis cucc-deszertként egy túrórudi és utána még óbégatás a mi kajcink után.(abból is bevágott pár párolt brokkolit) DEEEEEE az nem oké,hogy miután lelépett apa dolgozni,nyaff-nyaff unatkozom,hajrá mindent amit nem szabad,csakazértsem ülök meg a babakocsiban,hadd kenjem má' a fejemre a vajaszsemlét,hadd tiltakozzak az esti vetkőztetés-öltöztetés ellen hanggal és intenzív mozdulatokkal...............
Marcikám itt a szépítési lehetőség,tessék átaludni az éjszakát és 7 előtt nem felkelni!!!!
Köszi:anya

Hétvége

A hétvége a nagyszülőlátogatás jegyében telt.Szombaton Ságon,vasárnap Pordányban.Mindkét helyen nagyon jól érezte magát Marci. Felhőtlen jókedve volt,nagyokat kuncogott,síkítozott és persze pakolt,rámolt,csatateret csinált a házból. Én pedig nagyon büszke voltam rá!!!
Finom pipihúslevest evett és persze mellé túrórudi,krémtúró,kifli,kukoricabuci.......nagyszülői kényeztetés.....
Ságon nagyot sétált nagyikával és nagypapival,ja és bosszantásomra hang nélkül elvolt a babakocsiban.(ha én tolom,max.20 percig bírja benne.)El sem hittem. Legboldogabb akkor volt Marci,mikor meglátta Brúnó kutyát,aki örömmel hozta elé a labdát egy kis játékra. (ennek is eljön az ideje).
Na és asszem átesett a tűzkeresztségen,fejjel lefelé leesett az ágyról....Persze egy pillanat műve volt....
Remélem semmi komoly,hiszen rá két percre már újra kacarászott.Azért megijedtem!!!!
Pordányban is sok-sok "játék" akadt: rossz rádió és annak csatlakozói,elemlámpák,cipőkanalak stb.
Mindkét nap végére jól elfáradt és nagyot aludt!!

2010. január 15., péntek

Az első szülinaphoz közeledve

Mivel Marci még mindig békésen szundikál,megpróbálom összefoglalni,mi is történt ezalatt a majdnem egy év alatt.
Az első két hónapban Marci sokat nyüglődött pocifájásai miatt. (ami nagyrészt azért volt, mert mohón kortyolta az anyatejet). Szerintem a világon létező összes "csodaszert" kipróbáltuk rá,de leginkább az idő segített.
Túl lettünk az első levegőzésen (csodálom,hogy nem fulladt meg szegénykém,annyira be volt öltöztetve),az első oltásokon,az első nagyszülőklátogatáson,az első almaevésen,a sok-sok átnemaludt éjszakán (na ezen még azért nem teljesen vagyunk túl,de jó irányba haladunk kopp-kopp).
Húsvétkor a nádorvárosi evangélikus templomban volt Marci keresztelője,amit egy hang nélkül hallgatott végig.Balázs testvére és férje lettek a keresztszülők.
Eljött a nyár,vele együtt az utálomababakocsit korszak kezdete (ha ezt előbb tudjuk,nem fordítunk olyan nagy gondot annak kiválasztására.sebaj,majd a kistesó hátha értékelni fogja egyszer). Hát ez azóta is tart. Mi már mindent kipróbáltunk,de hiába......Beletörődtünk,bár már egyre kevésbé vicces a dolog,hiszen nem cipelhet,nem tud cipelni az ember örökké egy majdnem egyéves,majdnem tízkilós gyereket.
Egyre több étellel ismerkedtünk az anyatejci mellett,szerencsére Marci (ha nem is elsőre,akkor másodjára) mindent szívesen fogadott.
Közben én,mint elsőgyerekes elégsokataggodalmaskodó anyuka szép lassan kezdtem beletanulni a dolgokba és nem rapliztam minden egyes kiütés és kakifajta miatt......
Na de azért bevallom aggódtam,hogy miért nem emeli már a fejét,miért nem fordul már át,miért nem áll már négykézlábra. Nagy volt az öröm,amikor júniusban hasra fordult,augusztusban kúszni kezdett.
Ezután édes kicsi fiacskánk lustizott egy kicsit,aztán úgy döntött egy hónap alatt lezavar mindent.Októberben felült,elkezdett mászni és a hónap végére már kapaszkodva fel is állt.
Azóta már a nap nagy részét állva tölti,pár lépést már önállóan is megtesz. Közben kibújtak szép sorjában az első fogacskák is,már 8 foggal büszkélkedünk.
Az ételek terén a vajaskenyér és a túrórudi (csoki nélkül ám!!) a kedvenc,na meg a makaróni szigorúan kézzel felcsipegetve.
Ha olyan kedve van Marcinak,szívesen produkálja magát. Megmutatja az okos fejét,"süt kalácsot",megmutatja a mesekönyvben a cicát,nagymamit, kisfiút,utánozza,hogyan krákog a nagypapi.
A család kedvenc produkciója:
"Mondd Marci mi lesz a Máté??"
Mire ő vidáman rávágja: "PÁP" (igen,igen Máté Marci nagybátyója,aki evangélikus lelkész lesz már nem is olyan sokára)
Ja és a legcukibb ahogy a produkciók után Marci örülni tud magának és az ő "okosságának".

Az első szülinaphoz közeledve,a mi pici babánkból már "nagyfiú" lett.Már akaratos,egész nap tesz-vesz, pakol valamit a lakásban és persze minden napra tartogat valami örömet számunkra.
Bubucikánk köszönjük,hogy vagy nekünk!!!!!!!!

Egy kis összefoglaló.....

2008 szilvesztere után már teljes készenlétben álltunk (Balázs és én),kórházi csomag összepakolva. Minden este izgalommal teli feküdtünk le (elszopogatva egy Rennie tablettát), és már vagy ezerszer átbeszéltük,hogy mi lesz,hogy lesz ha indulnunk kell a kórházba......
Persze még sok-sok időnk volt január 26-ig,de hát sosem lehet tudni,mikor is akar a "piciny" (3900 gr-ra saccolt) fiacskánk kibújni.
Hát nem akart. Eljött a január 26,méhszáj totál zárva.Naponta Nst,minden ok,várunk....
Január 30-án szombaton furcsa "fájdalmak"(a későbbiek után igazán vicces,hogy akkor így neveztem őket) jöttek. De mivel egy idő után békésen elaludtam (talán még senkinek nem volt olyan szerencséje,hogy elalszik és reggelre arra ébred,hogy megszült...),hát az a nap is eltelt.
Bezzeg a másnap éjszaka...mértem a fájásokat,egyre gyakrabban jöttek,mi meg vártunk,vártunk.....Hajnali négykor úgy döntöttünk itt az idő,irány a kórház.
Megvizsgáltak,szokásos procedúra,stb.
Egy mondat,amit máig nem felejtek el: "Na majd ha négyszer ennyire fog fájni,akkor jön a szülés"Naneeeee. (tényleg így lett)

Megkaptuk az apás szülőszobát.Eleinte nevetgéltünk,néztük,hogy milyen nagy pelyhekben esik a hó,aztán később nem nevetgéltünk és a havazás sem érdekelt senkit.....
Az idő meg csak telt,telt,de babó nem sietett kifelé...
Oxitocin,burokrepesztés,na innen inkább már férjem elmondásai alapján vannak emlékeim.
"Na mi újság van Petra,mondjon valami jót" ekkor már délután 5 óra is elmúlt .Mit is mondhattam volna....(legyen már vééééége!!)
"akkor én mondok valami jót,mindjárt meglesz a babájuk" -és így is történt.
17.45-kor megszületett életünk értelme Marcell,akit annyira nagyon vártunk.3900gr-al és 53 cm-rel.
Rátették a mellkasomra,olyan picuri volt és olyan gyönyörű. Apukája minden korábbi tiltakozása ellenére elvágta a köldökzsinórt és büszkén vitte megmutatni fiát az újdonsült Nagymaminak és Nagypapinak.
Nagyon-nagyon hálás vagyok férjemnek,aki segítsége és jelenléte a legtöbbet jelentette számomra!!!!
Sajnos a kórházi tartózkodásunk hosszabbra sikeredett a tervezettnél,mert Marci besárgult. Sebaj,a következő hétvégét,már otthon tölthettük,hármasban. Majd négyesben,köszönet a sok-sok segítségért a nagymamiknak....

2010. január 12., kedd

Ráérek....

Mindez talán éppen azért most került megvalósításra,mert Marcink este 8-óta (egy pici szomjas vagyok kelést leszámítva) ALSZIK!!!Most reggel fél hét van......Tehát, a jól berögzült kelésekhez hozzászokva,én már 5 óta fent vagyok és unatkozom...............
Ja és egy picit azért kezdek aggódni is,hogy nincs-e valami baj. (persze-persze,ha alszik azért,ha nem alszik azért.....)
Ja és a gépünk döglődik,így a bejegyzések alatti dátum nem okés!!!!!
így:6.36.

3,2,1 ÉÉÉÉÉÉS...........

Már régóta kacérkodom a gondolattal (sok-sok ismerős babócájának történetét olvasgatva), hogy én is belevágok, írogatok drága kicsi fiacskánk cseppet sem unalmas mindennapjairól.

Sok-sok szeretettel mindenkinek,akit érdekel Marcink minden nap újat és újat tartogató világa......