Nosztalgia.....

Marcell pár percesen.

Kis családunk

Ezt már korábban fel akartam tenni,most sikerült!

Szülinapi készülődés

Mostanában kicsit alváscentrikusak lettek a bejegyzéseim,itt az ideje váltani.
Szinte el sem hiszem,hogy a mi kicsi fiúcskánk két nap múlva egy éves lesz!!!!!!!Nagyon hamar elszaladt az idő,de tényleg.
Holnap szülinapi ebéd lesz nálunk,amire a nagyszülők is hivatalosak.Nagy izgalommal készülünk rá!Még mindig hezitálok,hogy Marcinak milyen -számára is nyugodt szívvel adható-minitortát csináljak,de már kezd körvonalazódni bennem a dolog.
Hétfőn apa szabadságon lesz,így egész nap hármasban leszünk és nagyokat játszunk,sétálunk.
Apropó séta.....
Még nem is írtam Marcink babakocsiutálatáról és az ezzel járó bonyodalmakról.
Az egész ott kezdődött,hogy kb. négy hónaposan Marci úgy döntött,hogy igenis ő ÚÚÚÚtálja a szülők által nagy gonddal és odafigyeléssel kiválasztott babakocsit!Hurrá.Innentől a békés,nyugodt séták kezdetben nehézkessé,majd az ősz és a tél közeledtével (valamint Marci súlyának gyarapodásával) rémálommá váltak. Nyűglődés,ordítás,visítás,izzadás,sapkaletépkedés.Ezzel az 5 szóval jellemezhető minden napunk levegőzése.
Aztán jött a karácsony,Marci kapott egy háromkerekű,tolókaros bicót,mely átmenetileg megoldott a problémánkat.De én csak nem nyugodtam.
Szomszédaink babakocsija ott állt a közös tárolónkban,kölcsönkértem,kipróbáltuk,hátha. Előnye,hogy átfordítható a karja (a mi hiper-szuper járgányunknak persze nem).Sétáltunk-sétáltunk, Marci egész jól bírta.
Több alkalmas jó élmény után úgy döntöttem,mi is beszerzünk egyet.Persze használtat és occsót.(ki tudja,hány alkalomra veszem).Beszereztük,eddig siker!!!!!
Ma babakocsi,lábzsák,esővédő,szakadó hó....És Marci bírta,és bírta,és bírta!!!
Ja és amit korábban el sem tudtam volna képzelni,még vagy fél órát pletyiztem is egy ismerőssel úgy,hogy Marcim egy nyikk nélkül csücsült a kocsijában és nézegetett!Hasonló jó napokat kívánok magunknak!

Hahóóóó

Sajna egy hétig nem voltam gépközelben,mert javították a laptopunkat,azt hiszem elég internetfüggő vagyok,nagyon nehezen bírtam....
Akkor vágjunk bele a folytatásba.Mi is történt velünk azóta??
Éjszakázás tekintetében pici-pici siker.Miután az összes létező elméletemet előttem,már csak Tracy-hez menekülhettem.(ő nem a képzeletbeli barátom,hanem a könyv szerzője,melynek módszere nekem szimpi és már valaha segített...)
Gyanússá vált,hogy Marcink minden áldott nap éjjel 11 és fél 12 között kel.(a többi már nem ilyen óramű pontosságú) Rossz szokás van kialakulóban???
Na hajrá. Sír,nem veszem ki,megnyugtat,melléül,simiz,énekel,Marci feláll-lefekszik-felül-lefekszik.......újrasír,kezdődik előről.Egy órán kersztül.De tegnap mindez már csak kb. negyed óra volt.Jójó nem hiszem azt,hogy ez ilyen könnyen menne,de valamiben bízni kell neeeeem??????

A helyzet változatlan...

Mármint az éjszakázás tekintetében.Hálózsák lecserélve pizsire,a meleg szoba jól kiszellőztetve,kamilla,dentinox,tegnap no vacsi csak 1,5 deci babatej.Eredmény:semmi.
Ma ugyanez,annyi változtatással,hogy vacsi Jó éjszakát tejpép,ami jó sok napig átalvós éjszakákat eredményezett+no babatej.Talán.... Holnapra már csak a párásítás marad,aztán kifogytam az ötletekből.ÚÚÚÚÚgy szeretnék már pár órát egyben aludniiiiiiiiiiiiiiii (mondjuk többet,mint 3).

Azok a fránya éjszakák...

Amilyen szépen fokozatosan kezdett alakulni a dolog éjszakai alvás tekintetében,olyan szép fokozatosan el is romlott...Pedig én már reménykedtem,hogy igen-igen "öregszünk",szép lassan át is alusszuk az éjszakát. Ha-ha-ha. Első nap fél 12-fél kettőig boldog felébredés,gyertek már játszani velem,tanácstalanság,picit sírni hagyás,ringatás,éneklés,izzadás,végre elaltatás.
Második éjjel kétóránként felébredés,harmadik éjjel is,tegnap már óránként.Ezután már csak jobb jöhet ugyeee???
Vajon mi lehet a baj pici fiacskánk??Ujjabb fogacska készülődik,túl sokat vagy túl keveset vacsiztunk,száraz a szoba levegője,zavar a hálózsák???Hirtelen ezek a kérdések merültek fel bennem,próbálom szép sorjában kikísérletezni,hogy melyik is a ludas.Remélem köztük van a jó megoldás is!!!!!!!!
És köszi Bali a reggeli életmentéseket!Ha ilyen éjjelek után még fél hétkor napra készen kelnem is kellett volna...De nem!Marci és apa együtt bújciztak még a reggeli ébredés után,majd reggeliztek és már vidáman játsziztak,mire én végre kibotorkáltam az ágyból.

Hiányzik apa,avagy hogyan toljak ki anyával....

Azt hiszem az ünnepek alatt a gyermek rendesen apássá vált. (olyan szerencsések voltunk,hogy Balázs 3 hetet volt itthon). Az oké,hogy három napja mást sem hallani a szájából,csak azt,hogy ápá-ápá-áppá.Az is oké,hogy délelőtt,mikor itthon van apa Marci kezesbárányként viselkedik (gondoltam de jó napja van az én picurkámnak). És az is nagyon oké,hogy mintagyerekként ebédel (a ruhamaszatolást leszámítva)-220 gr halas-paradicsomos-krumplis cucc-deszertként egy túrórudi és utána még óbégatás a mi kajcink után.(abból is bevágott pár párolt brokkolit) DEEEEEE az nem oké,hogy miután lelépett apa dolgozni,nyaff-nyaff unatkozom,hajrá mindent amit nem szabad,csakazértsem ülök meg a babakocsiban,hadd kenjem má' a fejemre a vajaszsemlét,hadd tiltakozzak az esti vetkőztetés-öltöztetés ellen hanggal és intenzív mozdulatokkal...............
Marcikám itt a szépítési lehetőség,tessék átaludni az éjszakát és 7 előtt nem felkelni!!!!
Köszi:anya

Hétvége

A hétvége a nagyszülőlátogatás jegyében telt.Szombaton Ságon,vasárnap Pordányban.Mindkét helyen nagyon jól érezte magát Marci. Felhőtlen jókedve volt,nagyokat kuncogott,síkítozott és persze pakolt,rámolt,csatateret csinált a házból. Én pedig nagyon büszke voltam rá!!!
Finom pipihúslevest evett és persze mellé túrórudi,krémtúró,kifli,kukoricabuci.......nagyszülői kényeztetés.....
Ságon nagyot sétált nagyikával és nagypapival,ja és bosszantásomra hang nélkül elvolt a babakocsiban.(ha én tolom,max.20 percig bírja benne.)El sem hittem. Legboldogabb akkor volt Marci,mikor meglátta Brúnó kutyát,aki örömmel hozta elé a labdát egy kis játékra. (ennek is eljön az ideje).
Na és asszem átesett a tűzkeresztségen,fejjel lefelé leesett az ágyról....Persze egy pillanat műve volt....
Remélem semmi komoly,hiszen rá két percre már újra kacarászott.Azért megijedtem!!!!
Pordányban is sok-sok "játék" akadt: rossz rádió és annak csatlakozói,elemlámpák,cipőkanalak stb.
Mindkét nap végére jól elfáradt és nagyot aludt!!

Az első szülinaphoz közeledve

Mivel Marci még mindig békésen szundikál,megpróbálom összefoglalni,mi is történt ezalatt a majdnem egy év alatt.
Az első két hónapban Marci sokat nyüglődött pocifájásai miatt. (ami nagyrészt azért volt, mert mohón kortyolta az anyatejet). Szerintem a világon létező összes "csodaszert" kipróbáltuk rá,de leginkább az idő segített.
Túl lettünk az első levegőzésen (csodálom,hogy nem fulladt meg szegénykém,annyira be volt öltöztetve),az első oltásokon,az első nagyszülőklátogatáson,az első almaevésen,a sok-sok átnemaludt éjszakán (na ezen még azért nem teljesen vagyunk túl,de jó irányba haladunk kopp-kopp).
Húsvétkor a nádorvárosi evangélikus templomban volt Marci keresztelője,amit egy hang nélkül hallgatott végig.Balázs testvére és férje lettek a keresztszülők.
Eljött a nyár,vele együtt az utálomababakocsit korszak kezdete (ha ezt előbb tudjuk,nem fordítunk olyan nagy gondot annak kiválasztására.sebaj,majd a kistesó hátha értékelni fogja egyszer). Hát ez azóta is tart. Mi már mindent kipróbáltunk,de hiába......Beletörődtünk,bár már egyre kevésbé vicces a dolog,hiszen nem cipelhet,nem tud cipelni az ember örökké egy majdnem egyéves,majdnem tízkilós gyereket.
Egyre több étellel ismerkedtünk az anyatejci mellett,szerencsére Marci (ha nem is elsőre,akkor másodjára) mindent szívesen fogadott.
Közben én,mint elsőgyerekes elégsokataggodalmaskodó anyuka szép lassan kezdtem beletanulni a dolgokba és nem rapliztam minden egyes kiütés és kakifajta miatt......
Na de azért bevallom aggódtam,hogy miért nem emeli már a fejét,miért nem fordul már át,miért nem áll már négykézlábra. Nagy volt az öröm,amikor júniusban hasra fordult,augusztusban kúszni kezdett.
Ezután édes kicsi fiacskánk lustizott egy kicsit,aztán úgy döntött egy hónap alatt lezavar mindent.Októberben felült,elkezdett mászni és a hónap végére már kapaszkodva fel is állt.
Azóta már a nap nagy részét állva tölti,pár lépést már önállóan is megtesz. Közben kibújtak szép sorjában az első fogacskák is,már 8 foggal büszkélkedünk.
Az ételek terén a vajaskenyér és a túrórudi (csoki nélkül ám!!) a kedvenc,na meg a makaróni szigorúan kézzel felcsipegetve.
Ha olyan kedve van Marcinak,szívesen produkálja magát. Megmutatja az okos fejét,"süt kalácsot",megmutatja a mesekönyvben a cicát,nagymamit, kisfiút,utánozza,hogyan krákog a nagypapi.
A család kedvenc produkciója:
"Mondd Marci mi lesz a Máté??"
Mire ő vidáman rávágja: "PÁP" (igen,igen Máté Marci nagybátyója,aki evangélikus lelkész lesz már nem is olyan sokára)
Ja és a legcukibb ahogy a produkciók után Marci örülni tud magának és az ő "okosságának".

Az első szülinaphoz közeledve,a mi pici babánkból már "nagyfiú" lett.Már akaratos,egész nap tesz-vesz, pakol valamit a lakásban és persze minden napra tartogat valami örömet számunkra.
Bubucikánk köszönjük,hogy vagy nekünk!!!!!!!!

Egy kis összefoglaló.....

2008 szilvesztere után már teljes készenlétben álltunk (Balázs és én),kórházi csomag összepakolva. Minden este izgalommal teli feküdtünk le (elszopogatva egy Rennie tablettát), és már vagy ezerszer átbeszéltük,hogy mi lesz,hogy lesz ha indulnunk kell a kórházba......
Persze még sok-sok időnk volt január 26-ig,de hát sosem lehet tudni,mikor is akar a "piciny" (3900 gr-ra saccolt) fiacskánk kibújni.
Hát nem akart. Eljött a január 26,méhszáj totál zárva.Naponta Nst,minden ok,várunk....
Január 30-án szombaton furcsa "fájdalmak"(a későbbiek után igazán vicces,hogy akkor így neveztem őket) jöttek. De mivel egy idő után békésen elaludtam (talán még senkinek nem volt olyan szerencséje,hogy elalszik és reggelre arra ébred,hogy megszült...),hát az a nap is eltelt.
Bezzeg a másnap éjszaka...mértem a fájásokat,egyre gyakrabban jöttek,mi meg vártunk,vártunk.....Hajnali négykor úgy döntöttünk itt az idő,irány a kórház.
Megvizsgáltak,szokásos procedúra,stb.
Egy mondat,amit máig nem felejtek el: "Na majd ha négyszer ennyire fog fájni,akkor jön a szülés"Naneeeee. (tényleg így lett)

Megkaptuk az apás szülőszobát.Eleinte nevetgéltünk,néztük,hogy milyen nagy pelyhekben esik a hó,aztán később nem nevetgéltünk és a havazás sem érdekelt senkit.....
Az idő meg csak telt,telt,de babó nem sietett kifelé...
Oxitocin,burokrepesztés,na innen inkább már férjem elmondásai alapján vannak emlékeim.
"Na mi újság van Petra,mondjon valami jót" ekkor már délután 5 óra is elmúlt .Mit is mondhattam volna....(legyen már vééééége!!)
"akkor én mondok valami jót,mindjárt meglesz a babájuk" -és így is történt.
17.45-kor megszületett életünk értelme Marcell,akit annyira nagyon vártunk.3900gr-al és 53 cm-rel.
Rátették a mellkasomra,olyan picuri volt és olyan gyönyörű. Apukája minden korábbi tiltakozása ellenére elvágta a köldökzsinórt és büszkén vitte megmutatni fiát az újdonsült Nagymaminak és Nagypapinak.
Nagyon-nagyon hálás vagyok férjemnek,aki segítsége és jelenléte a legtöbbet jelentette számomra!!!!
Sajnos a kórházi tartózkodásunk hosszabbra sikeredett a tervezettnél,mert Marci besárgult. Sebaj,a következő hétvégét,már otthon tölthettük,hármasban. Majd négyesben,köszönet a sok-sok segítségért a nagymamiknak....

Ráérek....

Mindez talán éppen azért most került megvalósításra,mert Marcink este 8-óta (egy pici szomjas vagyok kelést leszámítva) ALSZIK!!!Most reggel fél hét van......Tehát, a jól berögzült kelésekhez hozzászokva,én már 5 óta fent vagyok és unatkozom...............
Ja és egy picit azért kezdek aggódni is,hogy nincs-e valami baj. (persze-persze,ha alszik azért,ha nem alszik azért.....)
Ja és a gépünk döglődik,így a bejegyzések alatti dátum nem okés!!!!!
így:6.36.

3,2,1 ÉÉÉÉÉÉS...........

Már régóta kacérkodom a gondolattal (sok-sok ismerős babócájának történetét olvasgatva), hogy én is belevágok, írogatok drága kicsi fiacskánk cseppet sem unalmas mindennapjairól.

Sok-sok szeretettel mindenkinek,akit érdekel Marcink minden nap újat és újat tartogató világa......