Az első szülinaphoz közeledve

Mivel Marci még mindig békésen szundikál,megpróbálom összefoglalni,mi is történt ezalatt a majdnem egy év alatt.
Az első két hónapban Marci sokat nyüglődött pocifájásai miatt. (ami nagyrészt azért volt, mert mohón kortyolta az anyatejet). Szerintem a világon létező összes "csodaszert" kipróbáltuk rá,de leginkább az idő segített.
Túl lettünk az első levegőzésen (csodálom,hogy nem fulladt meg szegénykém,annyira be volt öltöztetve),az első oltásokon,az első nagyszülőklátogatáson,az első almaevésen,a sok-sok átnemaludt éjszakán (na ezen még azért nem teljesen vagyunk túl,de jó irányba haladunk kopp-kopp).
Húsvétkor a nádorvárosi evangélikus templomban volt Marci keresztelője,amit egy hang nélkül hallgatott végig.Balázs testvére és férje lettek a keresztszülők.
Eljött a nyár,vele együtt az utálomababakocsit korszak kezdete (ha ezt előbb tudjuk,nem fordítunk olyan nagy gondot annak kiválasztására.sebaj,majd a kistesó hátha értékelni fogja egyszer). Hát ez azóta is tart. Mi már mindent kipróbáltunk,de hiába......Beletörődtünk,bár már egyre kevésbé vicces a dolog,hiszen nem cipelhet,nem tud cipelni az ember örökké egy majdnem egyéves,majdnem tízkilós gyereket.
Egyre több étellel ismerkedtünk az anyatejci mellett,szerencsére Marci (ha nem is elsőre,akkor másodjára) mindent szívesen fogadott.
Közben én,mint elsőgyerekes elégsokataggodalmaskodó anyuka szép lassan kezdtem beletanulni a dolgokba és nem rapliztam minden egyes kiütés és kakifajta miatt......
Na de azért bevallom aggódtam,hogy miért nem emeli már a fejét,miért nem fordul már át,miért nem áll már négykézlábra. Nagy volt az öröm,amikor júniusban hasra fordult,augusztusban kúszni kezdett.
Ezután édes kicsi fiacskánk lustizott egy kicsit,aztán úgy döntött egy hónap alatt lezavar mindent.Októberben felült,elkezdett mászni és a hónap végére már kapaszkodva fel is állt.
Azóta már a nap nagy részét állva tölti,pár lépést már önállóan is megtesz. Közben kibújtak szép sorjában az első fogacskák is,már 8 foggal büszkélkedünk.
Az ételek terén a vajaskenyér és a túrórudi (csoki nélkül ám!!) a kedvenc,na meg a makaróni szigorúan kézzel felcsipegetve.
Ha olyan kedve van Marcinak,szívesen produkálja magát. Megmutatja az okos fejét,"süt kalácsot",megmutatja a mesekönyvben a cicát,nagymamit, kisfiút,utánozza,hogyan krákog a nagypapi.
A család kedvenc produkciója:
"Mondd Marci mi lesz a Máté??"
Mire ő vidáman rávágja: "PÁP" (igen,igen Máté Marci nagybátyója,aki evangélikus lelkész lesz már nem is olyan sokára)
Ja és a legcukibb ahogy a produkciók után Marci örülni tud magának és az ő "okosságának".

Az első szülinaphoz közeledve,a mi pici babánkból már "nagyfiú" lett.Már akaratos,egész nap tesz-vesz, pakol valamit a lakásban és persze minden napra tartogat valami örömet számunkra.
Bubucikánk köszönjük,hogy vagy nekünk!!!!!!!!