Múlt szerdán sikerült emlékezetessé tennünk ezt a napot. Mivel ráeszméltem,hogy Marci még sosem ült buszon, pedig igazi fiú létére mindenfélejármű mániás, elhatároztam, hogy a délelőtti móka ez lesz. Pont kapóra jött, hogy eme nap alkalmával ingyen lehetett utazni. (amúgy elég költséges szórakozás lett volna). Elbuszoztunk a munkahelyemig, beköszöntünk, aztán tovább is álltunk,mert Marci egyre hangosabban követelte: "Anuka még kicit busuzunk". Kisebb-nagyobb kerülőkkel, átszállásokkal végül ebédre hazaértünk. Bár ebéd már nem lett a dologból, mert Marci annyira kifáradt a sok élménytől, hogy már a pelenkázón elaludt.
Na eddig oké is lett volna a sztori, de.....most jön Marci okos anyukája. Mivel már napok óta nem evett rizsen kívül mást a gyermek, vettem neki egy bébikaját (pedig már rég nem evett ilyet), hogy megnyugtassam magamat,hogy valami "tartalmasabb" is kerül belé. Ez már annyira nem oké,mint később kiderült.
Én eszes pedig kitaláltam,ha má' ingyé' utazunk,akkor felkel a gyermek és meglepjük apucikáját mikor jön ki a munkahelyéről, elbuszozunk hozzá. Rossz ötlet volt,mindjárt részletezem.
Marci felkel, kaja belapátol és már indultunk is. Busz jön, mi felszálltunk, Marci örül.
Valami furcsa megérzés kapcsán úgy ültettem őt az ölembe,hogy szembe volt velem. Még szerencse. Három megálló után,minden előjel nélkül úgy köszönt vissza belőle az ebéd, ahogy lement. Persze két részletben,hatásszünettel. Épp hogy letörölgettem (nagyrészt magamról) az első adagot, jött a második....szerintem nem sokan vették észre,mert elintéztük "magunk között"a dolgot.
Következő megállónál leszálltunk, Marcit szorosan magamhoz öleltem, hogy takarjuk egymást (hála Istennek még csak a külvárosnál jártunk). Én elég zavarban voltam a szitutól.
Na akkor mi legyen???Senki nem akadt akit ugrasztani tudtam volna, buszra nem mertem újra ülni, Bali csak egy óra múlva végzett a munkahelyén.
Kerestünk egy csendes kis parkot. A gyereken nem sok nyoma látszott a "balestnek", ő vidáman el szaladgált, játszott.
Én már annyira nem tudtam szaladgálni. Nyakig begombolt farmerdzseki, ölembe táska. (ezek voltak az álcáim). Végül is egész hamar eltelt az idő, de már nagyon vártam a "felmentő sereget".
Ja azt még elfelejtettem írni,hogy a menü paradicsomos spagetti volt. :-) :-) :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése