Mostanság nagyon el vagyunk havazva. Én készülök vissza a Nagybetűs Életbe (dolgozni), ezzel együtt jár egy csomó ügyintézés, papírkitöltés,leadás, ide-oda szaladgálás. Marcimnak pedig elkezdtem adagolni, hogy húúúúú de jó lesz, mert decembertől bekukkantunk,hogy mi a helyzet a bölcsiben. Hivatalosan (remélem) januártól járunk. (vagyis jár Marci)
Múlt héten minden immunerősítés ellenére kikaptunk egy kis vírust, 3 napos lázat (pedig már volt ilyenünk). Durva volt. Vasárnap estére 38,8 hajnalban 39,2. Hétfőn egész nap kúpok tömkelege+hidegvizes ruha, mégsem ment 38,8 alá. Hajnalban megint 39,1. Másnap már csak hőemelkedés. Harmadnaptól semmi, csak eszméletlen sok apró pötty szegénykém törzsén.
Negyednapra az összes pötty husss.
Közben kétszer jártunk doktornéninél, akinek az asztalán kiszúrta Maci a gesztenyéket és mindig megkínáltatta magát velük. Boldogan dugdosta őket a zsebecskéibe.
Apropó gesztenyés sztori. Valamelyik nap testvérkém volt olyan jóságos és elvitte Marcit sétálni, amíg én takarítottam. (sapka nélkül jöttek haza 5 fokban!)
Az esti fürdetés után Marcim egy ilyen hosszú gondolatmenettel örvendeztetett meg minket:
"Gesztenye. Máté nem engedte. Amikor sétáltunk. Koszos volt."
Agyon puszilgattam.
Doktornéni után pedig:
"Marci nem físz (félsz). Okos és bátoságos volt"
Be nem áll a szája. Egész nap mondja, mondja, mondja. Mi meg olyan jókat szórakozunk rajta....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése