Szerdán ellátogattunk a védőnénihez egy kis "ellenőrzésre", mert már 3 hónapja nem látott minket. (és ő az a védőnéni,akit tényleg érdekel,hogy mi van velünk és mindenben nagyon segítőkész kezdetektől fogva).
Szerencsére sikerült időben érkeznünk,így mi voltunk az elsők. A váróban Marci olyan kis cukin barátkozott a később érkező gyerekekkel,fel-alá mászkált,mosolygott,de azért vissza-vissza tért megnézni,hogy ott vagyok-e.
A jókedv addig tartott,amíg nem kezdtem el vetőztetni őt a mérlegeléshez. Ezután már heves tiltakozás,végül a csecsemőmérlegen állva sikerült őt lemérni,mert ráülni csakazértsem volt hajlandó. Szépen visszakapta magára a betegségében ledobott kilókat,sőt gyarapodott is:10 kiló 20deka. Emellett szépen nőtt is,most 79 cm.
Hősiességéért kapott a védőnénitől egy kutyás matricát.
-Marci,mit mond a kutyuska?? (kérdezte a védőnéni)
-Vavavava (válaszolt Marci)
-Jaj,milyen ügyes (dícsérte a védőnéni), és a kismadár mit mond??
-Vavavava.
Hmmmm. Még van hova fejlődnünk.... (egyébként meg minek kell annyit kérdezősködni.Neeem?)
Szuper,hogy ilyen jó hangulatúak a bejegyzéseid!!!nagyon cuki a fiad a vavavavál!:)nálunk Zsabi mindent vaunak hív,ami kisebb nála és mászkál:)valamelyik nap cicával találkoztunk,Zsabi megszoktak,hogy a kutyuk hagyják magukat dögönyözni,mondja nekem,hogy vau és mutatja is,mondom neki,ez cica,ő néz szépen és rohan hozzá a vau kiáltásokkal,de a cica nem hagyja magát elnyargal ás közben nyávog,mire a fiam elkeseredetten síni és ingatja fejét,hogy vau...:):):)nagyon nehezen emésztette meg ezt a dolgot,hogy cica nem vau és nem is tanult meg,azóta is minden vau...
VálaszTörlés