Marci jár

Az egész úgy kezdődött,hogy Marci pár hónapja már szuperül tipeg kapaszkodva ülőgarnitúra,szekrénysor stb. mentén.Pár hete nagy boldogan tett már meg pár lépést : "gyere ide anyához" ! És ettől nagyon-nagyon fellelkesedett. Egyik este egy egész órán keresztül csak gyakorolt,gyakorolt gyakorolt.Apától anyáig és vissza.Ha közben kidőlt,továbbmászott,felállt és folytatta.Mindezt óriási kacajok közepette.
Akkor kezdett igazán gyanússá válni a dolog,amikor pár napja elhagyva a szokásos vetődéses technikát,megfontolt,ámde ingatag léptekkel a folyosónkon elindult a semmibe.....cél nélkül,csak úgy lépegetett.Persze pár lépés után kidőlt.
Két nappal ezelőtt Balázs munkába készülődött a fürdőszobában,mi pedig a nagyszobában játszottunk. Marci keresni kezdte apát,mire én: Menj ki apához,ott van a fürdőben. ÉS KIMENT. Egyedül.Persze én hátulról a nyomában,hogy megelőzzek egy nagy zakózást. De nem volt.Útvonal:ebédlőasztaltól start,ülőgarnitúra mellett el,komód mellett el,telefonasztalnál kanyar ki a folyosóra,Wc ajtó mellett el,fürdőajtó-apa cél.HÚHA.
Azóta ismét szorgosan gyakorol,és vele együtt én is,hogy hogyan lehet a másodperc töredéke alatt,minden útjába kerülő,lába előtt kószáló tárgyat odébbrugdosni,hogy semmi se álljon a kis tornádónk útjába.
Ma délelőtti sztori:megy-megy-legugol-szöszmötöl-feláll-továbbmegy.Ma esti sztori:ülve játszik-feltérdel-felgugol-feláll-megy.
Én meg csak ámulok.És még mindig durván meg tudok lepődni azon,hogyha szólok neki,hogy Marcus gyere ide anyához és előjön valahonnan két lábon!!!(nem tapicskolva,csattogva négykézláb,aminek minden mozdulatát már messziről hallom)
Ez hasonló élmény ahhoz,mikor nyáron befektettem Marcit a járókába,kimentem az erkélyre teregetni,mire bejöttem ült és játszott.Hosszú percekbe telt átgondolnom,hogy most mi is a furcsa és miért is lettem hirtelen olyan izgatott....Ja igen,hiszen Marci akkor ült fel magától életében először,és persze én lemaradtam róla.Utána még napokig várhattunk az ismétlésre!!!