Új szerelmünk: a játszótér

Mivel már erre a tavaszra Marci nagyfiúvá cseperedett a levegőzések nagy része már nem az "ülök a babakocsiban és nézelődök" szintjén zajlanak. (nem mintha korábban ez annyira meghatározó lett volna).
Helyette, "ha adsz egy kiflit a kezembe,akkor egy kicsit ülök a babakocsiban és nézelődök".Ha nem,akkor a lakásból kiérve,Marci mást sem hajtogat csak azt,hogy:IN-TA,PA-TA (gyengébbek kedvéért ez gyermekemnél a Hinta,Palintát jelenti eredeti ritmusában).Tehát irány a játszótér,amit meglátva Marci hatalmas lelkesedéssel fogad. Először hintázunk,ha épp nem foglalt,de ha igen akkor sem raplizik a drága,hanem keres magának más játékot.
Homokozó:hát ezt is szoknom kellett,hogy a gyerek tetőtől talpig szutykos lesz. Először így reagáltam:"óvatosan kisfiam,ne ülj le,ne nyúlj bele....stb" Mire rájöttem,hogy héééé,ezeket betartva elég nehéz szegénynek homokozni,és pont az az élmény,hogy tapogatja,szórja a homokot és persze mászik benne.
Olyan kis édes,ahogy elmélyülten játszik.
Másik vicces dolog,hogyha labdát lát,heves mutogatással mondja,hogy GÓÓÓ, GÓÓÓ (gyengébbek kedvéért gól), és szalad felé.
Itthon ha labdáztunk, mondtuk neki,hogy rúgj nagyot a labdába. Ha sikerült eltalálnia kiáltottuk,hogy ezaz,gól! Így a labdát ezzel a szóval kötötte össze.

Dédipapa emlékére....

Cuppanós puszi

Pár napja Marci megtanult cuppanós puszit adni. Korábban ha valaki puszit kért tőle odatolta az arcát oszt jól van. Most már rendesen cuppog is mellé. De az a legédesebb,mikor játék közben csak úgy odaszalad hozzánk,lábunkra,kezünkre cuppog kettőt hármat,huncutul mosolyog és már szalad is tovább.

A húsvét képekben

Gyere nyuszi,most jóóól megsimogatlak!!!!!!
Meeeekkora nyuszi!!!

Na asszem itt is találtam valamit!

Húúúú papi, ezt mind főzzük meg!!!!

Tojásfestés mamival

Fogak száma: 11!

A kórház óta folyamatosan csak jönnek,jönnek Marci fogai. Kezdődött a jobb felső kisőrlővel, némi hőemelkedés kíséretében. (persze a már elöl meglévő 4 felül 4 alul mellé)
Szakirodalom: ha felül jön ki az első kisőrlő,akkor ugyanott várhatjuk a másikat az ellenkező oldalon. Aha.Én vártam,de az jobb alul tört át iszonyú csúnya,véres felületet láttatva. Semmi pihi,már kikandikál a bal felső is. Hozzá persze piros popsi,ezerszer sikítva ébredés éjjel,sok napközbeni nyüszi....Szegénykém,biztos nem egyszerű most neki.
De, a tegnapi Nurofenes átaludt éjszaka után mára újra minden szééééép!!

Kórházban

Gyorsan leírom az elmúlt két hét zűrös eseményeit,hogy újra naprakész tudjak lenni.Na....Minden ott kezdődött,hogy március 9-én délután Marcikánk egy óriásit borult a nagyszobában,nekiesve a szobabicikli pedáljának. Ijesztő látvány volt,mert nagyon sírt és folyt az orrából a vér. Mivel azért elég hamar megvigasztalódott és egész délután semmi gyanúsat nem véltünk felfedezni rajta,nem fújtuk fel túlságosan a dolgot.
Azért séta közben kapott vigaszpogit,amit jóízűen be is termelt.
Este vacsi,ami már nem nagyon akart lecsúszni: "Naaaa még egy falatot!Meg még egyeeet!"
Ezután következett az első hányás. (Haragudtam is magamra,hogy miért is tukmálom a gyerekbe a kaját)
Oké,nem esett jól neki. Na de akkor jött a kétségbeesés,amikor lefekvés után szinte félóránként újra hányt....Már a víz sem maradt meg benne.....
Reggel telefonáltam a doktornéninek,aki azonnal koponyaröntgenre küldött minket a balesetire.
Ott aztán volt világ,egy egész délelőttbe telt a procedúra. Mindezt egy beteg,nyűgös gyerekkel.....
Délre megállípítódott,hogy a röntgenen semmi eltérés nem látható.Huhhh megnyugodtam egy picit. Persze akkor még nem tudtam,hogy még mi vár ránk.....
Marci az egész délutánt átaludta,másnap délelőttre már nagyon meg voltam rémülve,tiszta kába volt a gyerek,nem ivott,nem evett,csak aludt,aludt,aludt.....Szinte ki sem tudta nyitni a szemeit.
Újra doktornéni,onnan gyerekambulancia és máris a csecsemőosztályon találtuk magunkat,Marci pedig már kapta is az infúziót.
4 napot töltöttünk bent,minden egyes nap jobban lett a kicsikénk,de ez a 4 nap örökkévalóságnak tűnt. A szobából nem mozdulhattunk ki, a fertőzésveszély miatt,ami a 3. és 4. napon már kínkeserves volt,hiszen a játékok már egytől egyig unalmassá váltak, az ablakon kinézegetve már semmi újdonság nem tűnt elő,mászkálni meg még nem tudott szegényem,annyira le volt gyengülve. (nagyon rossz volt látni az én korábban fel-alá rohangáló
kisfiamat nyiklő-nyeklő lábakkal) Hazaérve 2-3 nap alatt újra beindult a hurrikán....
A kórházi közegben egyébként kellemesen csalódtam,ami manapság gondolom elég ritkaságszámba megy (kedes-segítőkész nővérek,kedves-fiatal doktornénik,tiszta fürdő-Wc).

Tapasztalatközzététel elnapolva

Hát már jó régen volt időm erre járni.Most látom,hogy utoljára a borostyánlánc alvásra gyakorolt jótékony hatásáról való beszámolást ígértem. Na az nem lesz. Kísérletezés felfüggesztődött. Az alábbiakban majd részletezem ennek okait!!!